Étlapok 23. hét 06. 02. - 06. 06.

Étlap - Alsó
Étlap - Felső

„Úgy éltem én, ahogy itt élni kell, ahogy érdemes élni! Egy emberöltőt éltem - de sorsom történelem és ezerévnyi!" /Váci Mihály/

         Nyárády Mihály nem csupán a magyar néprajztudománynak volt különös sorsú és nagy tehetségű tudósa, hanem szülőföldjének értékes egyénisége mind a mai napig.
         1889. október 1-jén született Ramocsaházán. Mivel a szülők hamar meghaltak, gyerekek nevelését az anyai nagyszülők vállalták át, így Kékre költöztek. Az egyik gyermektelen anyai nagybátyjuk rájuk hagyta a vagyonát. Így lett Nyárády Mihály felnőtt korára a 176 holdas „kéki földesúr”, akiről még Móricz Zsigmond is megemlékezett egy novellájában színes egyénisége, gazdag tudása miatt.
        A gyermekeket nagyanyjuk taníttatni akarta. A legokosabbnak mutatkozó Mihályt előbb a beregszászi gimnáziumba járatták, ahonnan ő az érettségi után a jogra jelentkezett. Debrecenben és Kolozsvárott tanult, de levizsgázni csak később tudott, mert a megözvegyült nagyanyja hazaparancsolta őt gazdálkodni. 215 kh földjét kísérleti telepnek tekintette. Elsősorban a burgonyatermesztésre, majd a kalászosokra, gyümölcsösökre terelődött a figyelme. A kéki földesurat más is érdekelte! Rendkívüli módon vonzódott az itt élő parasztsághoz, igyekezett gazdálkodási szokásaikat feltárni és életmódjukat megismerni. Nem tartott kapcsolatot a vele egy társadalmi rangban lévő megyebeli urakkal, baráti körét inkább a megyei értelmiségből verbuválta.
      Nyárády Mihály 1924-ben készítette el első tudományos publikációját. Ekkor még mindig elsősorban gazdálkodó, három gyermek édesapja. A második világháború után földjét elvették. Ő ezt nem bánta, sőt helyeselte a földosztást. Nem zavarta, hogy szűkösebb anyagi körülmények közé került, mert végre azt csinálhatta, amit szeretett. Törölték a kuláklistáról, majd megbízták a Szabadművelődési Tanács titkári teendőinek ellátásával. Később, Kiss Lajos nyugdíjazása után a múzeum muzeológusa, 1951-től pedig tiszteletdíjas múzeumvezetője lett. Fizetés helyett csak szerény tiszteletdíjat kapott. Gyarapította a gyűjteményt, leltározta, rendezte és őrizte, de még így is maradt ideje tanulmányok készítésére!
        Először 1948-ban figyelt fel rá a szakma élvonala. Akkor bírálták el az 1848-as emlékek országos gyűjtésének eredményeit. Nyárády Mihály, mint a szabolcs-szatmári gyűjtés vezetője és fáradhatatlan munkása, kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Ezért miniszteri dicséretben részesült. Akkora néhány dolgozata a tudományegyetemek néprajzi tanszékén már kötelező olvasmány volt.
         Nyárády Mihály alacsony termetű ember volt, ennek ellenére, egy-egy összejövetelen, baráti találkozón azonnal központba került. Égő, nagy barna szemei annyi érdeklődést és melegséget sugároztak, hogy szinte vonzotta az embereket. Beszéde közvetlen, barátságos.
      A részfoglalkozású „múzeumvezető” tiszte után csak 1957-ben kapott igazi „muzeológus” kinevezést, pedig korábban, éppen a legnehezebb időszakban egyedül ő állt helyt. Vitathatatlanul neki köszönhető, hogy egyáltalán fennmaradt, majd gyarapodott is a múzeum anyaga.
      1966-ban vonult nyugdíjba. 77 éves koráig volt aktív dolgozó. Felesége halála után is rendszeresen járt be a múzeumba és levéltárba, igaz egyre fogyó erővel és egészséggel. Ekkor még néprajzi gyűjtőként feltűnt egy-egy községben, segítette a kezdő néprajzosokat, egészen a 70-es évek közepéig. 1979-ben, a 90. születésnapja alkalmából a múzeum külön füzetben köszöntötte, ám az ünnepségre már nem tudott elmenni. Egy évvel később, 1980. augusztus 12-én, gondviselő lányánál, dr. Tima Tiborné Nyárády Erzsébetnél fejezte be életét.
       Nyárády Mihály meglehetősen nagy számú dolgozataiból kitűnik, hogy milyen sokoldalú kutató volt. Elmondhatjuk, hogy néprajzi értékeink megmentése terén Nyárády Mihály kitűnő eredményeket ért el; ő megyénk, Szabolcs-Szatmár-Bereg egyik legjobb munkása, választott tudományának országos hírű és rangú tudósa, aki eredményeivel a legjobbak között tartható számon.

Kedves Látogató!

Szeretettel köszöntjük a Nyárády Mihály Általános Iskola honlapjának minden kedves látogatóját!
A világháló nyújtotta lehetőség nagyszerű eszköz, hogy céljainkról, erőfeszítéseinkről, sikereinkről informáljuk mindazokat, akikhez nap mint nap személyesen is kötődünk: tanítványainkat, szüleiket, szűkebb környezetünket, partnerintézményeinket.
Reményeink szerint honlapunkról is kitűnik, hogy iskolánk biztos alapot nyújtó, továbbtanulásra eredményesen felkészítő, hagyományait hűen ápoló innovatív intézmény.
A hasznos információkon túl igyekszünk az iskola lelkét is színesen, sokoldalúan megmutatni mindannyiunk örömére.
Elsődlegesen arra törekszünk, hogy átadjuk tanítványainknak azt a tudást, azokat az értékeket, amelyek a mindennapi életben való eligazodást, helytállást segítik.
Mert valljuk, hogy „mindenki tehetséges valamiben”. A formálódó gyermeki személyiséget elsősorban a többi ember támogató elismerése, elfogadása és szeretete alakítja.
Ismerjék meg közelebbről intézményünket, és ha még többet szeretnének látni színes, tartalmas iskolai életünkből, tájékozódjanak oldalainkon, és keressenek bennünket a Facebookon is!
Valljuk azt, hogy meg kell mutatni az itt folyó munkát a megalapozott véleményformálás érdekében.

Kellemes időtöltést és eredményes barangolást kívánok minden kedves látogatónknak.

Üdvözlettel:      Szegedi Imre Istvánné
                                  igazgató